"Ezt mondta Sámuel Saulnak: (...) Te pedig most állj meg, hadd mondjam el neked az Isten igéjét!" (1Sám. 9,27)

    A kiválasztás titokzatos dolog. Miközben folyton "elveszett szamarainkat" keressük, Isten mást gondol felőlünk. Saulnak éppen azt a feladatot szánta, hogy ő legyen Izrael első királya. Miközben szamarait kereste, találkozott a prófétával. Nos, mondja a világ, mit keres Saul a próféták között? A magyar országgyűlésben történt, hogy egy alkalommal egy képviselő átigazolt egy másik frakcióba. Amikor ezt a bibliai kérdést valaki jópofán nekiszegezte, akkor az volt a válasz, hogy otthagyta a szamarait, és végre jó társaságban van. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek :)

    Engem megragadott ez az összefüggés a megállj felszólítás és az Úr beszéde között. Nem tudunk megállni! Nem tudunk elcsendesedni. Szaladni kell. Pedig hányszor meg kell állni: a szüléskor nem lehet elfutni, az esküvőkor meg kell hallgatni az Úr beszédét, a templomban meg kell állni, hogy szóljon az ige, a betegség megállít, a baleset megállít, a halál megállít. Éjszaka az utcák csendesebbek, a város békésebbnek tűnik. Pihen az ember. Regenerálódik az élet. Álljunk meg egy percre, hogy a lelkünk utolérhessen bennünket. Ezért kell eljönni, és "megállni" a templomban is. Ki tudja, milyen felbecsülhetetlen feladatot kapunk Istentől. Mert a kiválasztás titokzatos dolog! Ámen.