"Nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róm.2,4)

Valóban nem vesszük észre Őt. Főleg Isten jóságát. Sokminden lefoglal. Ha kicsit is elcsendesednénk naponta, akkor világossá válna, hogy Isten jósága nélkül semmi sem lenne lehetséges. Mi mindent természetesnek tekintünk, vagy legalábbis annak tűnik. A csendesség arra jó, hogy rádöbbenjünk: nincs semmi Isten gondviselése nélkül. Ma is megkegyelmezett emberek vagyunk, habár nem ezt érdemelnénk. Elmehetünk Isten házába, hogy imádkozzunk, hogy hálát adjunk neki. Egy dolog azonban mindig feladatként jelentkezik nálunk: nem lehetünk közömbösek Isten jóságát látva. Át akar formálni, meg akar tisztítani. A saját üdvösségünk érdekében. Keresztyén gondolkodó mondta azt, hogy átformálni csak az tud, aki szeret. Isten szeret. Téged is. Az Ő jósága ma is arra indít, hogy az ő szerelméért térjél meg, fordulj el a rossz dolgoktól, és keressed őt. Javadra és üdvösségedre válik. Ámen.