„Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda…” (⁠Préd 4,17)

 Fináli Gábor rabbi szerint, a reformáció, illetve protestantizmus egyik legfontosabb hozadéka az istentiszteleti tanítás, az igemagyarázó prédikáció. Elmondása szerint ez a zsidó hitközösségekben is a protestáns mintát követve honosult meg. Amikor hallottam rögtön büszke lettem, hogy magyar református keresztyén vagyok. Aztán ez az igevers alázatra, csöndre intett, visszafogott a hiú örvendezésben.

  Ráébresztett, hogy elég gyakran nem megfelelő irányból közeledek Istenhez. Hivatásomból fakadóan egyrészt a prédikálásra irányuló kötelesség érzetével, másrészt az örömhír átadásának igényével megyek Isten házába. Bizonyára jobb lenne gyakrabban, előbb Istenre figyelve - „hallgatva járulni oda…”. Az Úr színe elé állni szótlanul, „hallgatni” az írott igét a Lélek hangján, mielőtt egyetlen hangot is kiejtenénk. Ezt követve lehetne igazán valósággá Reményik Sándor intelme: „áhítattal ejtsétek a szót”. A szó drága kincs, értékadó erő, az Ige teremtő hatalom. Hallgatni öröm, megfontoltan követni pedig áldás lehet ma is.
   Ámen.