"...megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;" (Kol. 1,13)

Hosszú volt az éjszaka, de lassan világosodik, szűnik a sötétség, és ez jó érzéssel tölt el. Körvonalazódnak az ismerős tárgyak, épületek. Jó látni, mindazt ami körülvesz, ami az enyém, a mienk. Jó látni, hogy hova lépek, amikor dolgaim után nézek. Nagyon fontos az életünkben a világosság. 

Istennek a teremtéskor a legelső szava ez: legyen világosság. Azonban nem a Nap fénye árasztotta el a világot, nem a csillagok milliárdjainak világossága adta a fényt, hisz ezeket csak később teremti az Úr. Az Isten fénye ragyogott fel.  A világosság, amiben minden tisztán látszik és ami mindennek az éltetője. Aztán megjelent a sötétség és hatalmát egyre inkább kiterjesztette a világ felett. Elkezdődött az engedetlenség, istentelenség, nagyravágyás, árulás, közömbösség, gyilkosság, hatalmi harc ideje. Sokáig úgy látszott az emberiség soha nem jut ismét a fényre. Isten azonban másként döntött, mondja e reggeli ige. Jó érzés hallani, jó látni és tudni szeret minket az Isten. A sötétségnek és mindennek, ami hozzá tartozik már nincs hatalma azok felett, akikre kiáradt az Isten fénye, a Krisztus világossága, az Ige világossága. Ebben a fényben másként látjuk a mai napot, az ünnepet, a jövendőnket. Istennek legyen hála ezért! Ámen.