"De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király." (Jer. 10,10a)

Volt egy időszak az életünkben, amikor elsőszülöttünk folyamatosan így szólított meg bennünket: "de anya..." Azután esetleg javított "deapára". Hol mosolyogtunk rajta, hol bosszantott, hol észre se vettük, hol meg próbáltuk leszoktatni róla, hogy minden megnyilvánulása az ellenkezés szavával induljon. Így ma reggel azon gondolkodom, hányszor adunk okot Istennek mosolyra, bosszankodásra a magunk folyamatos ellenkezésével, mert nem lehet véletlen, hogy a mai napi igénk így kezdődik: de. Azután azt veszem sorba, mi mindennel szemben igaz Isten, élő Isten, örökkévaló király ő, amik még tegnap is fontosabbak voltak nekem nála. De ma talán már csak őrá figyelek. Ámen.