"Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk. 9,62)

Gyakran értelmezik félre Jézusnak ezt a mondását, mintha éppen a mi rohanó világunkat igazolná azzal, hogy a múltat magunk mögött hagyva, többé azzal már nem törődve kell nekiveselkednünk a mindenkori jövőnek. Aki volán mögé ül és csak előre tekint, mellé meg csak a gázpedált nyomja tövig, biztosan a vesztébe rohan.

Persze, Jézus korában még nem voltak versenyautók, legfeljebb lóhalálában lehetett rohanni, de hát valahol mégiscsak elkezdődött az a hajsza, ami bennünket jellemez...

Nekem már nem volt alkalmam eke szarvára tenni a kezem, de láttam párszor, hogyan működik. Nem lehet félre bámészkodni, hátra nézni végképp. Olyan munka, ami teljes figyelmet igényel, máskülönben az eredmény siralmas lesz. Bizony mi szívesen mutogatunk minden irányba: a körülmények, a gazdasági válság, a múlt rendszer, a tavalyi hó, minden hibás azért, ha valami munkánk nem jól sikerül. Pedig ami ránk bízatott, azért csak mi vagyunk felelősek. Az üdvösségünk nem a szomszéd dolga. Hát figyeljünk ma különösen arra, hogy az a keskeny út merre kanyarog. Ámen.