"A csúfolódókat az Úr megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad". (Péld 3,34)

Gyermeteg dolog a csúfolódás, ennek ellenére a felnőtt társadalom sportja. Könnyen és felelőtlenül bélyegzi meg az apró hibát gúnyolódva és persze irreálisan felnagyítva azt a kisemberen...  Visszaélés ez a javából, állapíthatjuk meg Isten bölcsességéből kiindulva és bizony ki kell és ki is lehet azt mondani: nagyon nem Krisztust követő, keresztyén magatartás ez! Ám a szomorú ebben a dologban csupán az, hogy ennek ellenére mégsem csak az elvilágiasodott szellemiséget képviselő emberek gonoszsága ez, hanem a keresztyéneké is...

Isten azonban ezt a rendkívül csúf lelki és viselkedési magatartást elítélve, kilátásba helyezi a "saját fegyverünkkel való" büntetést... 

A csúfolódás lelki dölyfe helyett, a szép és szelíd alázatot sugallja Istenünk életformaként, hiszen ennek a viselkedésnek áldása az, hogy Ő maga elfogad és megbocsát nekünk. Ne feledjük, hogy az imádkozó és Istenhez ragaszkodó ember életmottója ez lehet: "Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll és csúfolódók székében nem ül." (Zsolt 1:1) Ámen.