"Jézus Krisztus mondja: "De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről." (Lk. 21,18)

               Eljátszadoztam már egy két gondolat erejéig azzal a blaszfémiával, hogy Isten mennyei országa akár olyan is lehetne, mint a talált tárgyak osztálya. Ott aztán mindent megtalálhat az ember önmagából, amit földi pályafutása során felszereléséből felelőtlenül elhagyott vagy elveszített. Akár meg is lepődhet ott teremtésbeli “szériafelszereltsége” gondos és kimunkált részletein. Hirtelen megpillantaná megtépázott becsületét, a tiszta lelkiismeretét, gyermeki őszinteségét, a makulátlan egészségét, az első tejfogait…el egészen az első levágott selymes tapintású hajszálakig… Mert ott minden megvan!

            Mielőtt e fenti gondolat teljesen eltájolna, jó érzéssel tölthet el a mai Ige tanítása…ugyanis visszacseng a tegnap előtt “születésnapját” ünneplő Heidelbergi Káténk első kérdésének válaszából a jól ismert sor…Jézus Krisztus tulajdona vagyok…és Ő úgy megőriz, hogy az én Mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről…. Bizony jó tudni azt, hogy az Ő mennyei gondviselése életünk legapróbb részleteire is kiterjed…Persze ez még nem jelentheti azt, hogy akkor nekem felesleges erőlködnöm…vagy éppen azt, hogy nekem egyáltalán nem kell részt vennem a jó dolgok – dolgaim (nevezzem csak nevén:  értékeim) – megőrzésében… A végén még azt hiszem majd, hogy a felelőtlenségem erény….

           Amúgy maga az életünk kellően megtépázza fejünk hajkoronáját (még csak nullás gép sem kell néha!)… Nem is kutatom már, mi tette, hogy hajzatom ily gyér felette: talán a csókok lassú mérge? talán a gondok sunyi férge? (Dsida Jenő: Hulló hajszálak elégiája)… Okok akadnak, mint ahogy ezt Krisztus sem tagadta…”meg van minden napnak a maga baja”… Ám ott ahol baj van, ott a gondviselő Isten is egy lelki karnyújtásnyira áll, hogy megőrizzen és oltalmazzon…”csöndesen és váratlanul átkaroljon”…és megóvjon! Ámen.