"Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót!" (Ézs 1,17a)

        Ha az ember mindezeket napi programként kapja, nos akkor is elképed azon feltételezett állapotán világának, amelynek csípős mennyei kritikáját kiolvashatja belőle. Igen, ezzel ő maga is egyetért...a világot meg kell változtatni, helyre kell hozni és ezt nem másoktól kell várnia, hanem ebben neki is szerepet szán Isten, mint ahogy ebben a szolgálatban minden korban mindenkinek. De akkor is óhatatlanul sajdul fel belőlünk a kérdés a Heidelbergi Kátét idézve:

Tényleg annyira megromlottunk-e, hogy a jóra egyáltalán alkalmatlanok vagyunk, minden rosszra pedig hajlandók? S a válasz rá pedig  ismerős: Bizonyára úgy van hacsak Szentlélek újjá nem szül bennünket...

        Savanyú lelki állapotunkra csak ráerősítenek költőnk Ady  Endre önálló szólammá merevedő sorai: Beteg a világ, nagy beteg… Kihűlt a szív, elszállt a lélek... Pedig a romlott társadalomnak Isten akaratából ismét talpra kell állnia! Hiszen így volt ez a múltban és így kell ennek lennie ebben a megújuló modern társadalmi helyzetben is. Nem kétséges hogy Isten segítségünkre van ebben, mert  prófétai útmutatásban, azaz a napi változtatások rendjén hirdeti meg a teendőket és ez által pedig a mindennapi életünk tisztaságáért harcol: azért, hogy ne legyen többé elnyomás, erőszak, hanem érvényesüljön az igazság.

        A mennyei szerviz tehát működésbe lendült. Az ember és az ő társadalma javítás alatt.  Elhangzottak a konkrét utasítások. Feladat van, lendület szintén...és Isten Szentlelke pedig a működést biztosítja... Nosza...ne tébláboljunk! Amit Ránk bízott Isten, abban ne okozzunk csalódást! Ámen.