"Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid. 12,1b)

      Lelki szemeim előtt már ott a terített asztal. Üres kézzel kell odaállanom, hogy a kenyeret és a bort elvehessem. Táska sem lesz nálam, a zsebeimet sincs miért megpakolnom. Miért vinnék magammal bármiféle fölösleges terhet? Ha csak nincs valami a múltból - legyen az a tegnap, vagy akár sok évtized - amit csak ott tudok letenni végleg...  

      Tegyük le a bennünket megkörnyékező bűnt... Naponta megkörnyékeznek mindenfélével. Ami csak a szemem elé kerül, vagy érzékszerveim hatósugarába, minden megkörnyékez. De ha látok is egy szép szelet tortát, érzem az illatát, sőt még bíztatnak is, hogy vegyem el, azért még nem kötelező megennem. Mondhatok nemet. Ahogy a bűnre is bármikor.

       Teher nélkül, nem belegabalyodva a körénk szőtt bűnhálóba már csak egy feladatunk van: állhatatossággal megfutni pályánkat. Vigyázat: a pálya mellett mindenféle csecsebecse, kacat, feltétlenül szükségesnek látszó holmi kínálja magát, hogy aztán újra jól lehúzza zsebünket. Velünk együtt futnak a bűnök, hogy folyamatosan megkörnyékezzenek. Ne hagyjuk magunkat, a pálya végén várnak ránk! Ámen.