"Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt. 6,26)

Daniel Quinn Izmael című könyvében arról ír, hogy társadalmunk minden problémájának gyökere a mezőgazdasági forradalom. Míg az ember nem tudta mennyit birtokol, mennyi van csűrjeiben, addig nem aggodalmaskodott: nem biztos, hogy elég lesz vagy biztos, hogy nem lesz elég. Ott volt számára az Isten adta természet minden adottságával és abból élt. Több ideje volt magára, családtagjaira, emberi kapcsolataira. Manapság már állandóan vetünk és aratunk, befektetünk és bevételezünk, számolunk és sokszor aggodalmaskodunk. Közben elmegyünk egymás mellett, elélünk egymás mellett és amint egy nem is régi felmérés adataiból kiderül, az emberek legnagyobb hányada öreg korában, mulandóságával szembenézve azt sajnálja, hogy nem foglalkozott többet családjával és saját lelki életével. 

Tekintsünk fel, mondja Jézus. Emeljük ki fejünket a munka és aggodalmaskodás jármából és lássuk meg az ég madarainak példáját, és azon túl a gondviselő Istent. A tisztességes munka és az egészséges önbizalmon túl, hagyjuk, hogy Isten eltartson minket testiekben és lelkiekben egyaránt. Jézus szavait továbbgondolva: tudjunk különbek lenni azoknál! Ámen.