"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11,1)
 

A hitnek talán legszebb meghatározása áll előttünk ebben a bibliai versben. Sokunknak kedvenc igéje, mert valóságos erő árad belőle. Hit által van a megigazulásunk a Krisztusban, (Róm 5,1) akit hit fejedelmének nevez az Írás (Zsid 12,2). Így hát törekszünk arra, hogy ezt a kegyelmet elnyerhessük. A gyönyörű hangzás mögött csodálatos képi világ tárul föl előttünk: reménység, bizalom, meggyőződés, láthatatlan. Ezek mind, mind megérintik a lelkünket. A hit tehát ún. borítékolt bizalom, meggyőződés és reménység a láthatatlan, örökkévaló dolgok felől.

Mire vonatkozik a mi reménységünk? Mert kicsiny hit, kis reménységgel csak a földet súrolja, nem jut messze. De még ebben az esetben is igaz, amit Vaclav Havel fogalmazott meg: "A reménység nem optimizmus. Nem meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem bizonyosság, hogy valaminek értelme van függetlenül attól, hogy hogyan végződik."  A dolgok értelme mindig valami magasabbra mutat, és a hit tudja, hogy minden jól végződik. Azért nézünk a láthatatlanokra, mert azok örökkévalók, mert minden mértéket meghaladó nagy és örök dicsőség (2Kor4,17) az igazi hit és reménység tárgya. Kérjük hát a tanítványokkal együtt: Uram, növeljed a mi hitünket! (Lk 17,5) Ámen.