"De én hozzád imádkozom, Uram,  a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!" (Zsolt. 69,14)

 

Csodálatos dolog megtapasztalnom azt a mai reggelen is, hogy megkegyelmezett ember vagyok. Megtartott az Úr, pedig sohasem érdemlem. A kegyelem ideje olyan drága idő, melyben a hálaadás első helyet kell elfoglaljon az életünkben. "Az életet egyetlen alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével." (Ravasz László)

A baj és a szükség idején marad "az egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten." Az imádkozó pedig csak Isten ígéreteire támaszkodhat. A szenvedő Szolgának a fájdalom útján eszébe jutnak Isten csodálatos ígéretei, és ezek visszhangoznak lelkében: ...jókedvem napján én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek, megtartalak.(Ézs. 49,8). Milyen jó, hogy közel van az Úr, szívünkben van az ige. És milyen jó, hogy ma is rátámaszkodhatunk erre a nagy szeretetre és hűségre, mert nála van a szabadítás. Tarts meg minket, Istenünk! Ámen.