"Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét?" (1Kor. 1,20)

A gyerekek igen sokszor tudják kihozni a sodrukból a szülőket, nevelőiket, a felnőtteket, amikor valamit el akarnak magyarázni nekik, ők meg azt hajtogatják: tudom, tudom. Ilyenkor kihasználva nagyobb bölcsességünket, olyat kérdezünk vagy olyan feladat elé állítjuk őket, amelyek meghaladják tudásukat és képességeiket. Azért tesszük, hogy belássák határaikat, tudatára ébredjenek annak, hogy szükségük van ránk. Ránk, akik javukat akarjuk.

Igen sokszor vagyunk mi is ilyen tudálékos gyermekei Istennek. Elbizakodunk, többet gondolunk magunkról, mint akik valójában vagyunk. Köszönöm Istennek, hogy ezen a reggelen a helyemre tett és behatárolta életemet, képességeimet. Igyekszem minden erőmmel, hogy úgy tudjam átélni ezt a napot is, mint aki belátta: bolond vagyok, ha nem Isten szavára hallgatok! Ámen.