"És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát." (Kol. 3,23-24)

Egy újabb nap, egy újabb hét köszöntött reánk. Gondolataimban már sorakoznak a teendők. Kinek mivel tartozom, milyen kötelességeim vannak szeretteim, barátaim, ismerőseim felé. Felelősség.  S ahogy a domb mögül felkelő nap fénye, az ablakon át szemembe süt, és szinte szemem világát veszi, eszembe jutnak azok az embertársaim is, akikkel szembenézni épp oly kellemetlen, sértő s majdnem elviselhetetlen, mint a napkorongba tekinteni. Velük mi legyen? Hozzájuk hogyan viszonyuljak?

Milyen jó, hogy Isten szava megváltoztatja teendőim irányát. Nem az emberekhez kell szabjam cselekedeteimet. Megnyugtató. Minden tettem, szavam és gondolatom az Úr felé kell irányuljon. Neki kell megfelelnem, s ha neki megfeleltem biztosan a legjobb szülő, társ, gyermek, barát és ellenség lehetek ma is. Ámen.