"Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan." (Lk. 9,16-17a)

     A kenyérkérdés az ókor óta meghatározza az egész emberiség életét. József történelmet írt azzal, hogy elegendő készletet raktározott Egyiptomban a hét bő esztendőben. A pusztai vándorlás elején zendüléshez vezetett a kenyér hiánya. "Kenyeret és cirkuszt a népnek" - ez volt a római birodalom vezérelve. Országok, földrészek, népek sorsát határozta meg a kenyér.

    Azután jött valaki, aki kiment a pusztába, negyven napig böjtölt, és amikor megéhezett és az ördög megkísértette őt, tudott így válaszolni: "Nem csak kenyérrel él az ember..." Nincs is jelentősége sehol az evangéliumokban annak, hogy Jézus és tanítványai hol és mit esznek, kivéve ha rítushoz köthető, vagy - mint a ma reggeli igében - a tanítást szolgálja. 

     Sem üzletláncok, sem élelmiszergyárak nincsenek tulajdonában a mi Urunknak, és mégis megvendégel ötezer embert. Hogy talán kétezer év után megértsük, ha az ég madaraira gondot visel az Úr, gyermekeit sem hagyja éhen veszni... Ámen.