"Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek?" (Ézs. 8,19a)

     Mint a játék a tűzzel, vagy csiklandósoknak a tollpihével való simogatás, olyan ingerlően kacagtató, gyerekes, szemet gyönyörködtető és veszélyes minden, ami a jövendőmondással kapcsolatos. Az ötöslottótól a vizsgatételig igen széles skálán hasznosítanánk szívesen, ha megbízhatónak tudnánk. Hiszen még így is belopakodik észrevétlenül mindennapjainkba: ez vagy az megmondta előre, megírta a horoszkóp, Nostradamus megjósolta, benne van a Bibliában...

     Nem mondja a Szentírás, hogy lehetetlen a jövőbe tekinteni. Ezzel szemben több helyen figyelmezteti a hívőt: ne tegye! Hiszen Isten gondviselő szeretetét kérdőjelezi meg minden jövőt faggató szándék. Márpedig ha készakarva kivonjuk magunkat Isten kegyelméből akár csak egyetlen pillanatra is, ki vagy mi tarthat meg bennünket? Hogy mit hoz a mai nap? Minden javunkra lesz, ha Istent szeretjük. Forduljunk bizalommal hozzá, ő megmutatja a jövőnket valahányszor üdvösségünk szempontjából szükséges. Ámen.