"Mikor pedig Jézus már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak." (Lk. 19,37)

     A szokottnál is hidegebb, szeles, "nemszeretem" szombat ígérkezik. Máris eszembe jut, mennyi mindent kell elintézzek még ma. Pedig kimenni sincs kedvem a házból...

     "Jézus már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez..." - hiszen most is közeledik. Holnap Virágvasárnap. És nekem az időjárás a fontos? Vagy éppen a napi politika? Gazdaság, sport, egészség, szórakozás? Tanítványok egész sokasága készül fennhangon dícsérni Istent, hát én kimaradhatok? Van, lehet ma bármi fontosabb, mint az ünnepre való készülés?

     Milyen egyszerű utat mutat az ige a készülődéshez: dícsérni Istent a csodákért, amiket láttunk. Már tudom, hogy ma szép napom lesz: sorba veszem mindazt, amiért hálás lehetek, ami szép és jó csak volt az életemben. Kitart bőven egész napra... Ámen.