"Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban." (Zsolt, 119,14)

Ma reggel inkább aludtam volna még, mint hogy felkeljek. Kilépve a meleg házból arra gondoltam, inkább örülnék már a tavaszi melegnek, mint a fagyos reggeleknek. Ha dolgozni kell, sokszor inkább pihennék. Ha valaki megmondja, mit kell tennem, inkább annak örvendenék, ha magam dönthetném el, hogyan éljem életemet, mi legyen fontos számomra, miért dolgozzak, miért hozzak áldozatot. Inkább. A szabad választás vágya kísértő árnyékként sompolyog velem.

Virágvasárnap reggele van. Jézus az Olajfák hegyének lejtőjén ereszkedik be Jeruzsálembe. Kezdődik a passió útja. Biztos ő is inkább szeretett volna más útra lépni. A Gecsemáné kertben érezni életében a kísértő gondolat nyomasztó súlyát: "Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár." De nem lehetett, mert ő is Isten útjában gyönyörködik inkább, mint egy világi király útjában. E világ sokfajta gazdagsága gyönyörködtet, de Isten is ígér olyat, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg nem gondolt. Mindkettőhöz vezet út. Segítsen Isten, hogy a pillanatnyi gyönyörűsége helyett tudjuk az örökkétartó örömet választani. Ámen.