"De én, az Úr, vagyok a te Istened. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én."(Hós. 13,4)

     Mintha egy jó ízű veszekedés kellős közepén találnánk az Urat a mai reggeli Ige alapján. A nép, mint egy ember, úgy villantja meg hűtlenségéből fakadó bűnét az Úr előtt. Ő pedig ezért tekintéllyel és hatalommal helyre kívánja tenni a renitenskedő bűnöst. Joggal érzékeljük azt, hogy a szeretet nevelésének hangja nyomja el az Ő kijelentésében az emberi ellenszegülést. 

      Könnyen kitalálható a múlt és a jelen emberi bűne ebből a prófétai szóból (...nem ismerhetsz rajtam kívül Istent...). Ilyenkor a mai emberek közül sokan visszakérdeznek: Uram....és mi a helyzet a pénzzel?... vagy a kedvteléseinkkel?... vagy önmagunk imádatával?... vagy minden mással, ami egyszer csak a lelki rangsorunkban eléd furakodik?

    Isten azonban egyértelművé teszi a lényeget: ...nincs más szabadító, csak én. És ez után a gondolat után az ember gyors száguldással az emlékeiben járva belátja, hogy ez így volt....és ez mindörökre így lesz.

Ő a szabadítónk... az Úr, a mi Istenünk, akit Jézus Krisztusnak hívunk! Ennek tudatában legyen szép a mai napunk is. Ámen.