"Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk." (Zsid. 2,1)

Tegnap hosszú autósor torlódott fel egy baleset miatt, amikor gyermekeinkért mentünk az iskolába. Feleségem az autóban maradt, én pedig gyalog indultam tovább, mert késésben voltunk, s nem tudtuk meddig kell várakozni. A baleset helyszínén megkérdeztem mi történt, s valaki azt mondta, hogy az autós figyelmetlen volt s aláfutott a traktor alá. 

Mennyi figyelmetlenségünk okoz "baleseteket" az életünk során. Meggondolatlan voltam, s olyan mondat hagyta el a számat, amivel megbántottam szerettemet, felebarátomat. Kapkodó voltam és elszalasztottam a lehetőséget, hogy segítsek, megbocsássak, gondoskodjak, szeressek. Figyelmetlen voltam, mert csak magammal törődtem.

Hanyag eleganciával fogadtam, amikor Isten megszólított, irányt szabott gondolataimnak, érzéseimnek, beszédemnek, cselekedetemnek. Igen, jól látja Isten, hogy el tudjuk nézni az Ige útjelző tábláit életünk sokszor eszeveszett kapkodásában. Ezért kell megköszönnünk, hogy arra figyelmeztet: még jobban figyeljünk szavára, hogy életünk el ne sodródjon mellőle. Ámen.