Jézus így válaszolt nekik: "...Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." (Lk 7,22-23)

     Próbálom felidézni magamban korunk gyógyító erőit, és óhatatlanul az a kép kerül elő, ahogy Mózes áll a fáraó előtt, egymás után adja jelét Istentől kapott hatalmának, de az egyiptomi papok is ugyanazokat a jeleket teszik, így nem hisznek Mózes küldetésében. Ha ma bemegyünk egy kórházba, vagy csak leülünk egy beteg ágya mellé, vagy egy gyógyulttal beszélgetünk, nem derül ki egyértelműen, hogy Jézus a gyógyító. XY orvos, adott készítmény, beavatkozás legalább annyira fontos, ha egyáltalán fölmerül Jézus neve.

     Épp tegnap beszélgettünk barátaimmal arról, hogy mi a megengedett az orvoslásban, és arra jutottunk, hogy gyakorlatilag minden, ami hasznos lehet, csak mindent Jézus nevében kell felhasználni. Természetes, hogy a világ leutánozza Jézus gyógyításait, és sajnos az is természetes, hogy nagyon sokan beérik az utánzattal. Pedig itt nem kell súlyos árral megfizetni az eredetiséget, sőt: ma is egyetlen feltétele van, a hit. Hadd lehessünk ma az ige szerint boldogok. Ámen.