"A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől!" (3Móz 19,14a-b)

     Alapvető emberi tulajdonság, hogy képesek vagyunk megkeresni és kihasználni a mások gyengéit, hibáit, fogyatkozásait. Gyermekek csúfolódásaiban, felnőttek rosszindulatában, mindennapi apró ügyeskedésben, gáncsoskodásban érhető tetten ez a szeretetlen, lélekölő hajlam.

     Hogy mennyire súlyos a mindenkori helyzet, azt az Isten haragjára való hivatkozás mutatja. Mintha érvelés és rábeszélés hiábavaló lenne, az ige egyenesen Istenre mutat: ő a pártfogója minden süketnek és vaknak. Ne tévesszen meg senkit korunk álságos magatartása, hogy egyrészt a süketeket siketeknek, másrészt a vakokat látássérülteknek nevezi, vagy hogy támogatással lehet hallókészülékhez és kiképzett kutyákhoz jutni: attól még a bank elvisz mindent, ha valaki süket volt és vak a szerződéskötéskor, attól még a magatehetetlen magzatnak nincs joga az élethez, ha mások úgy döntenek, és sorolhatnám korunk példáit... Úgy hát gyermeki bizalommal, de: félj Istenedtől! Ámen.