"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el." (Lk. 10,16)

A vasárnap különleges alkalom arra, hogy keressük föl templomainkat, és figyeljünk Isten beszédére. Akik nem így gondolják, azoknak templomaink fehér tornyai felkiáltójelként hirdetik, hogy ott van Isten köztünk. Ott ahol ketten vagy hárman a Jézus nevében összegyűlnek, és ahol az ige és a Szentlélek ma is azért munkálkodik, hogy a kegyelem sokasodjék. Az ún. ünneptelen félév kezdetén gondoljunk arra, hogy minden vasárnap ünnep, minden vasárnap az Úr napja. Csoda az, hogy a sokszor gyenge, töredékes emberi szó igeként hangzik el, és hogy ilyen módon mégis megérinti szívünket, átmossa életünket.

A napokban fejünk fölött átvonuló viharok, a mennydörgések szava, a villámok hirdették Isten erejét. Pál apostol a római levélben azt is megfogalmazta, hogy az evangélium  az Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére.  Ennek az evangéliumnak a hirdetését bízta Jézus tanítványaira, és ez az erő sokszor erőtlenség által mutatkozik meg. Innen származik a reformátori gondolat: predicatio Verbum Dei, Verbum Dei est. A hirdetett Isten Igéje, bizony Isten Igéje. Ezért ne vesse meg senki azt, aki szól ma a Szentlélek által. Ámen.