"Isten a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki a világot teremtette." (Zsid. 1,2)

Van bizonyíték arra, íme, hogy a Teremtő megszólalt. A bálványoknak szájuk van, szemük van, fülük van, de nem beszélnek, nem látnak, és nem hallanak. Az ember szereti a képeket és szobrocskákat, mert ott porosodhatnak a vallásos trendi polcocskákon, a kiképezett házi szentélyben, és ez milyen vagány. Legalább nem szólnak bele abba, amit nap mint nap teszünk, és mi megbecsült polgárai vagyunk a társadalom divatos vonalának. Csakhogy szólt az Isten, az igazi,... és ez megosztja a világot. Szólt a próféták által, és szólt az ő Fia által. Sőt, hús-vér emberként jött, hogy érinthessék őt. De a világnak nem kellett a tiszta, az ártatlan, a szent. Sosem kell, mert akkor meglátszik viszont a saját gyengeségünk, a szánalmas kapkodás, a fukarság, a szeretetlenség, az árulás, a bennünk lévő kisördög. Ettől pedig lelkiismereti problémáink akadnak. Mégis ez az igazság.

A szőlősgazda példázata egyenesen mutatja a Golgota kikerülhetetlenségét. Mindenkit elküldött a szőlőskert Ura a gyümölcsért, mindenkit kivetettek, végül az ő egyszülött Fiát küldte. Amikor közeledett, már készen volt az ítélet: Öljük meg az örököst, és miénk lesz az örökség! Igen, mi azt osztogatjuk, azt pereljük, azért fogadunk örök haragot testvéreinkkel, azért hagyjuk magukra szüleinket, ami nem a miénk, hanem azé, aki az Örökös. Kicsit szégyenlem magam!  Hol van az alázat testvérek? A  világot teremtő Isten ma ezt üzeni nekünk! Ámen.