"Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását." (Péld. 16,9)

Ismét nekirugaszkodunk terveink megvalósításainak. Gondolom mindannyiunknak már tegnapelőtt tele volt a naptárunk erre a hétre. Sok szükséges feladat van benne, megannyi nem kívánt tennivaló, de biztosan vannak olyan alkalmak is, amelyeket mély izgalommal várunk. Csak vigyázzunk, hogy el ne rugaszkodjunk. Mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit elterveztünk az mind meg is fog valósulni és amit kigondoltunk, annak megvalósulása jó számunkra. Isten szava azonban az emberi értelem és gondolat álmából felébreszt ezen a reggelen.

A helyétől elrugaszkodott ember ugyanis keserű szájízzel olvashatja, hogy terveit Isten keresztülhúzhatja. A hívő ember azonban örömmel veszi, hogy az Isteni hatalom majd úgy fogja igazítani lépteit, hogy azt kelljen megélje és átélje, ami számára a legjobb. Tegnap szolgálni igyekeztem a leányegyházközségbe s azon bosszankodtam, hogy az út tele van verebekkel és nem akartak felszállni az úttestről. Hát lassan kellett mennem, hogy ne üssem el őket. Lelassítottak, pedig az volt a tervem, hogy korábban érkezek, s a gondnokkal fontos dolgokat beszélek meg. Egyik pillanatban egy kisgyermek szaladt át az úton, néhány méterrel előttem. A vér meghűlt bennem, amikor arra gondoltam, hogy mi van ha gyorsabban tudok haladni. Köszönjük meg, hogy az Úr az, aki igazgatja a mi járásunkat. Ámen.