"Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet." (1Móz. 1,28a)

     A jónak teremtett világmindenségben áldásként hangzik el az ember felé a lehetőség: szaporodni, sokasodni, a földet meghódítani. Bár minden bűnnel fertőzött azóta, mégis valahogy megpróbálom elképzelni azt a világot, amiben az ember nagycsaládban, harmóniában a természettel felfedezi, ápolja, védi a teremtést. Mint egy jó kiránduláson, ahol olyan jól érezzük magunkat...

     Miért nem így történt? Miért lett már-már szitokszóvá a "nagycsalád", miért járt és jár még ma is erdők pusztításával, levegő szennyezésével, embermilliók kiirtásával a föld meghódítása? Költői kérdések, mindannyiunknak van valamilyen válaszunk rájuk. 

     Tudjuk, hogy nincs visszaút az Édenbe. Nincs kiskapu a hátsó kerítésen. De azt azért meg kell tennünk ma is, hogy nem rontjuk tovább a helyzetünket. Vagy talán még az is belefér, hogy egy picit javítsunk rajta. Mindannyiunknak meg kell találni, hogyan. Ámen.