"Jézus Krisztus mondja: Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál." (Lk. 12,37)

     Egyetemista koromban egy évet kint laktam egy kilencven év feletti katolikus bácsinál. Minden hajnalban ott volt a misén, és ki nem hagyott semmilyen más istentiszteleti alkalmat sem. Mert - mondta - nem tudhatjuk, mikor jön el a mi Urunk, készen kell állanunk mindenkor.

     Nekem akkor, alig huszonévesen, nagyon kellett egy ilyen példa, hogy Isten közelében maradjak. És bizony ma is szükségem van emlékeztetőre, egy-egy pillanatnyi megállásra, vagy csendes percekre, hosszabb elmélkedésre, hogy el ne feledkezzem: az Úr szolgája vagyok. Lelkipásztorként, apaként, hitvesként, gyermekként, barátként és minden másban is. Nincs helye, ideje és oka sem, hogy ebből a szolgálatból kikapcsolódjak, nyári szabadságot vegyek, vagy bármi pihenést engedjek magamnak. Hiszen a jól végzett szolgálat gyönyörűség. Éppen olyankor van baj, amikor nem végzem, elalszom, belefáradok, hiábavalónak érzem. De ma biztosan virrasztani fogok. Ámen.