"De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek..." (Lk. 12,7)

A népszámlálási adatok szerint ebben az országban, a lakosság több mint két harmada keresztyénnek vallotta magát. Jézus körül akkor is "sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe" (Lk. 12,1). A szentíró pedig megjegyzi erről a sokaságról, hogy egymást letaposták. Nem figyelt oda egyik ember a másikra. Nem figyel oda egyik ember a másikra. Jézus mellett ez elképzelhetetlen állapot. Éppen ezért Jézus a tanítványaihoz fordul, és a mai igében olvasható bátorítást mondja el nekik.

Nem csak az akkori tanítványok, hanem mi is sokszor félünk, mert úgy érezzük letaposnak minket, nem figyelnek ránk, nem törődnek velünk. Nem kell félni, mondja Jézus, mert ő az életünk legapróbb részleteire is figyel. 

Ha más nem is, de ő látja a szemed sarkában megcsillanó könnycseppet, a homlokodon halványan meghúzódó ráncot az aggodalom miatt, a bent ragadt szavak miatti kínt az arcodon, az ősz hajszálat.... Isten Fia látja az övéit a tolongó sokaságban is, és figyel ránk, bátorít minket. Ma sem kell félnünk. Ámen.