"Én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek."       (Zak. 8,13b)

A Szentírás arról is beszámol, hogy Énós idejében kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét (1Móz 4,26). A bűneset következménye volt, hogy az ember elkerült Isten színe elől, nem volt meg többé az a közvetlen kapcsolat a Teremtő és teremtmény között, mint az Édenben. Az egyik képes Biblia úgy ábrázolja az Édenből való kiűzetést, hogy látszik még hátuk mögött az Éden világossága, ők pedig egy félelmekkel teli, homályos, sötét, bozótos, ilyesztő helyre kerülnek. Ilyen a lélek is, amely távol kerül Istentől.

Milyen felüdítő ma meghallani ezt a biztatást. A zsoltáros is újjongva mondja: az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet. (Zsolt. 121) Sokszor egy pihentető alvás után is előjönnek gondjaink, terheink újból ránk nehezednek. Nem is lehetne tovább menni igazi segítség nélkül. Én megsegítelek - mondja az Úr! Ez legyen ma boldogságunk forrása. Ámen.