"Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene." (Jer. 15,16)

A mai reggelen olvasva az igét, az jutott azonnal eszembe, hogy a legjobb kérdést fogalmaztatja meg velem a napi ige: Mit érezhettem akkor, amikor lelkipásztorrá szenteltek?

Nos... a választ helyettem megfogalmazta Jeremiás próféta, akinek elhívásakor úgyszintén ott volt a belső bizonytalanság és a félelem: "Ne mond ezt: Ifjú vagyok én, hanem menj azokhoz, akikhez küldelek téged és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok..."(Jer. 1,7-8a).

Aztán jönnek az évek. Azazhogy jöttek és teltek felettünk a szolgálatban és az ember megtapasztalta Isten ígéretének igazságát: "...én veled vagyok"... a mosoly, a jókedv... a szolgálati motiváció... a célok és a betöltött életvitel, mind erről tett bizonyságot.

De hiszem azt, hogy ez mindenki számára így történhetett. Nemcsak az egyetemes papság elve alapján, hanem az életünk Istentől kapott teljes színpalettáján.

Köszönettel tartozom...tartozunk Urunknak Istenünknek és persze nem is kevés hálával mindenért... ahogy ezt szüleimtől tanultam: az elvett jóért ... és mindazért, ami még az Isten által nekünk adandó holnapokból kegyesen jut. Ámen.