"Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." (Zsid. 9,28)

      Vannak hitünknek sarkalatos tételei, melyek markánsan meghatározzák egyházunk arculatát. Ezek nyomán alakultak ki ünnepeink, rendeződött az egyházi évkör, istentiszteleti rendtartásunk, és ezek késztetnek folyamatos megújulásra - még ha, úgymond az egyház malmai lassan őrölnek is.

     Református egyházunk egyik alaptétele, hogy miután Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatot mutatott be érettünk, többé sem ő, sem senki más nem kell megfizessen az ember bűnéért. Ezért istentiszteleteinknek nem része az áldozat bemutatása. Sem időnkkel, sem pénzünkkel, sem javainkkal, sem önmagunkkal nem tartozunk áldozatul Isten elé járulni. De mennünk kell (ugye érezzük, hogy kell?) hálaadással, dicséretmondással, örömmel, kéréssel Isten elé. Ő ma is atyánkként vár és fogad bennünket. Ámen.