"Adjatok és adatik nektek." (Lk. 6,38a)

     Egyértelmű és érthető tanítás ez, akárcsak a jóság többi Krisztusi elve és mégis picit sikamlós témának, illetve kényes ügynek tekinthető az egyház életében. Hogy miért? Azért, mert ha ezt hirdeti, akkor azonnal anyagiasnak és pénzsóvárnak kiáltják ki, ha pedig nem vállalja fel a tanítást akkor önmagát hozza lehetetlen helyzetbe. Történik mindez persze azért is, mert az adni és kapni gondolat kapcsán számunkra azonnal első helyre fészkelte be magát a pénz, és néha jobb nem gondolni arra, hogy milyen szerepet is tölt be mammon mivoltában emberi létünkben.

      Pedig az adni és kapni Krisztusi tanítás valójában nem a pénzről szól. Nagyon nem! Hanem arról a jótékony, belső, lélekből jövő képességről és megnyilvánulásról, amely önmagából, sajátjából képes adni és ez számára örömet is okoz. Csodaszép tulajdonság ez. Mennyei eredetű! Gondoljunk arra, Aki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy mi Általa örök életet szerezhessünk! 

   Nincs megkötve a kezünk és különösen nincs megkötve a szívünk. Alkalmazzuk Mesterünk fenti tanítását, hiszen arra tanít meg Aki és Ami önmaga: önzetlen szeretetre! Ámen.