"Az Úr ezt mondta Jóbnak: Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? És ezt mondtam a tengernek: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!" (Jób 38,4a.11)

     Hajlamos az ember - főleg így hétfő reggel - azt gondolni, hogy a világ vele kezdődik és végződik. Nem látjuk át a végtelen időt és teret, még annyit sem tudunk megőrizni belőle, aminek részesei voltunk: emlékeink kitörlődnek, vagy nem is rögzül a pillanat. Mégis elvárjuk, hogy a világ kedvünk szerint működjön, s megmozgatunk mindent, hogy kényelemben, bőségben élhessünk. Ha mégsem jön össze, Istentől kérjük számon...

     Jób igaz, istenfélő ember volt. De még őt is, a próbáltatásban szilárdan megállót emlékeztetni kell, kicsoda Isten és kicsoda az ember. Hát akkor minket hogy ne kellene... Segítsen ez a ma reggel alázattal végigszolgálni a hetet. Ámen.