"Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te." (Zsolt. 71,3)

Magyar történelmünk számos olyan esetet jegyez, amikor őseink az ellenség elől menekülve a hegyek, a sziklák menedékében találták meg a megmenekülést a biztos haláltól. Arról is tudunk, hogy olyan vidéken, ahol nem volt közelben lehetőség az elrejtőzéshez, bizony mindahányan odavesztek. Mi ezt, ma élők, nem láttuk, mégsem kételkedünk abban, hogy ezek az események megtörténtek. Mert írva van.

A zsoltáros tudja, a ma élő Istenben hívő emberek is tudják, hogy az Úr sziklavár, kőszál, erődítmény. Egyrészt írva van, másrészt naponta íródnak az események, amikor egy ember, egy család, egy közösség megtapasztalja, hogy Istenhez menekülve találja meg a megmenekülést a biztos elveszéstől. Sajnos azt is láthatjuk, hogy az Istent tagadók, a máshol megtartatást keresők belevesznek kudarcaik tengerébe. Legyen ma is imádsággá számunkra a zsoltáros könyörgése, de vigyük Jézus Krisztus üzenetét is másoknak: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt. 11,28) Ámen.