"Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást." (Zsid. 10,24-25a)

     Megszokni ugyan aligha fogjuk, de tudomásul venni kénytelenek vagyunk, hogy a XXI. század nem az állhatatosságról és a hűségről szól. A fogyasztói társadalom maga generálja a mindig új, mindig más iránti keresletet. A most felnövő nemzedék abba született, hogy egy-egy használati tárgy pár hónapot, évet tart, utána el kell dobni.

     A mindennapok gyakorlatából áttevődik a lelki életünkre is a rossz beidegződés: nem tervezünk hosszú távra, és hajlamosak vagyunk küzdelem, fáradtság, próbák helyett a könnyebb utat választani. Ennek pedig a szeretetünk és jó cselekedeteink látják kárát, illetve azok, akiknek arra nagy szükségük lenne. Megdöbbentett, hogy már az apostoli korban is felmerültek ezek a gondok. Azóta pedig csak romlott az esélyünk megtartani a jó utat. De  a figyelmeztetés talán célba ér: odafigyelünk ma szavainkra, egymásra. Ámen.