"Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké." (Fil 2,10)

     Térdet hajtani lehet tudatosan vagy önkéntelenül. Jól kiszámítottan, vagy teljesen váratlanul. Megtanulják a diplomaták, ceremóniamesterek, hogy mikor, ki előtt, milyen mértékben kell térdet hajtani. A keresztyén ember - a református is - pedig átéli az Istennel való találkozás fenségét.

     Jézus nevére megmozdul a teremtett világ mindhárom síkja: a mennyei, a földi és a föld alatti egyaránt. E háromból mi egyet ismerünk úgy-ahogy, a másik kettő felől sejtésünk van csupán. Próbáljuk meg mégis elképzelni, hogy a mi földi világunk mellett nem csak a mennyei, Isten feltétlen szolgálatában álló, hanem a föld alatti, Istennel ellenséges világ is akarva-akaratlanul térdet hajt Jézus nevére. Tegyük hát mi is örömmel, minden számítás és protokoll nélkül. Ámen.