"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban." (Fil. 2,14-15)

     Van egy régi mondás: vakok között a félszemű is király. Alkalmazva a mai igéhez: egy megromlott világban elég egy kicsivel fölötte állni erkölcsileg a nagy átlagnak, hogy kitűnjön az ember. Milyen kár (?!), hogy ez az ige mégsem valahogy így kezdődik: "Ezt-azt tegyetek meg, hogy jobbacskák legyetek..."

     Régóta él egy kép bennem, úgy érzem, szemlélteti az ige üzenetét: Szürkületben hatalmas tömeg áll, többségük feketébe öltözve,  néhányan fehérben. A gyenge fény mellett a fekete egészen feketének, a fehér makulátlan tisztának tűnik. Hirtelen teljes világosság támad, és kiderül, minden fekete világos csíkokkal tarkított, a fehérek viszont piszkosszürkék, foltosak, szakadozottak.

     Az elfordult és elfajult nemzedékben könnyű egy kicsit jobbnak lenni. De Isten elé állva nem a "kicsivel jobb" a mérték. Ma is feddhetetlennek és romlatlannak kell lennünk. Ámen.