"Legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Mt. 5,45)

     Túlságosan gyakran kapom magam azon, hogy pepitában szeretném látni a világot: itt süssön  a nap, ott legyen sötét, itt essen az eső, amott száradjon ki a fű is - aszerint, ahogy ki-ki megérdemli. Ilyenkor bocsánatot kérek Istentől, és megköszönöm, hogy engedte észrevennem cseppet sem keresztyéni hozzáállásomat.

     A jó és gonosz tudásával együtt jár a meg- és elítélés. Kit jónak, kit rossznak gondolunk, kinek megbocsátunk, kire tűzön-vízen haragszunk. És bizony olykor még a levegőt is elsajnálnánk embertársaink elől. Érdekes kép villant be: milyen lenne, ha minden  hazugságunknál elfogyna a levegő körülöttünk és fulladoznánk, ha minden irigység, fösvénység aszállyal lenne sújtva, ha rosszindulatunk miatt sötétség borítana be bennünket... Mennyei Atyánk másképpen gondolta rendezni a világ bűneit. Adjunk hálát meg nem vont áldásaiért. Ámen.