"Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat!" (Józs. 23,11)

     Ahogy az igét elolvastam, az volt az érzésem, hogy az autóban ülök indulásra készen, és a szüleim mondják még mintegy utolsó figyelmeztetésként a fenti szavakat, hogy biztosan megmaradjanak, fülembe csengjenek sokáig. Józsué is mintegy búcsúképpen mondja a népnek, kevéssel halála előtt. Benne van az aggódás a még "kiskorú" nép miatt, akinek végleg el kell engednie a kezét, noha úgy érzi, még fogni kellene, irányítani, tanítani. Nem tudja még minden helyzetben, mi a helyes döntés. Nem ismeri a buktatókat, próbákat, kísértéseket. Hajlamos gyermeki lélekkel, óvatlanul szembemenni veszedelmekkel. De van egy gondviselője, örök segítője, akire számíthat: Isten, akit csak szeretni kell.

     Valaki ma reggel útra bocsát minket. Aggódással, szeretettel. Szavai maradjanak meg lelkünkben. Mutassuk ma meg Isten iránti szeretetünket, hogy megérezhessük, Ő mennyire szeret minket. Ámen.