"Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján!" (Jer. 17,17)

Elég könnyen ki tudjuk mondani, hogy mi is bűnös emberek vagyunk, de gyakran elsiklunk az Isten igazsága mellett, hogy ő a bűnt büntetés nélkül nem hagyhatja. Amikor pedig a megérdemelt büntetés alkalma ránk köszönt megrémülünk. Mi lesz most velünk? - kérdezzük s közben a kiszolgáltatottság keserű érzése elemi erővel tombol bennünk.

Jeremiás is egyfajta kiszolgáltatottságról beszél. Az Isten előtti kiszolgáltatottságról. Arra kéri Urát, hogy segítsen neki a veszedelem napján nem rettegni a hatalmas Istentől, hanem ellenkezőleg, az oltalom, a védelem, a segítség forrását látni Benne. "Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak." (Jób. 5,18) Nem elveszíteni akar, hanem megtartani, a büntetések, a próbák, a gondok által is. Akár büntetésben vagy, akár nem, ezt az egy mondatos imádságot meg kell tanulni, és kérni kell az Atyát, hogy szava és Szentlelke által felkészítsen minket arra a felismerésre, hogy ő nem akarja a bűnös halálát, hanem inkább azt, hogy megtérjen és éljen. Ámen.