"Isten így szól: Harmat leszek Izraelnek: virágzik majd, mint a liliom." (Hós. 14,6)

     Napok óta esős- nyirkos időnk van, azaz borongós, felhős, szeles ősz köszöntött be. Erre már sokan így fogalmaznak: itt a nemszeretem idő, pedig a nyár hőségében szintúgy panaszkodó hangnemben szóltak, hogy már elegük lett a melegből, a tikkasztó hőségből... Szóval erről bárkinek a régi elégedetlenséget idéző klasszikus nótasor jut eszébe: (Kecskebéka felmászott a fűzfára...) "Így sem volt jó, úgy sem volt jó / Sehogyan sem volt az jó...!" Hát bizony így vagyunk mi sokszor az időjárással, de a legtöbb esetben életünk dolgainak többségével is....

       Isten a mai reggelen azonban egy csodálatos ígérettel indít napi utunknak. Az Ő ígéretében pedig a mennyei teljesség igényessége és áldása egyaránt megtalálható. Egy költőinek tűnő természeti pillanat etüdjét ragadja meg, hogy kifejezze az ő gondoskodó jóságát és az ő szeretetének oltalmát.

Hinnünk kell abban, hogy ennél a csodánál nagyobb áldásra nincs is szükségünk. Ámen.