"Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet - senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn. 14,6)

Az ismerős bibliai rész üzenetét sokszor elismételjük. Kívülről tudjuk. Talán éppen ezért siklunk el fölötte. Most talán célravezetőbb, hogyha az apróbb részletekre is figyelünk. Engem most az ragadott meg, hogy Jézus válaszolt. Veletek vagyok minden napon... megszólítható, beszélget velünk, kikérdez, akár az emmausi tanítványokat. Miért jártok szomorú ábrázattal? Kevés iróniával, látva hiábavaló küszködésünket megkérdez: Fiaim, van-e valami ennivalótok? Nem eszme, nem kifaragott feszület, hanem a feltámadott, élő Jézus Krisztus. Jézus nem csupán válaszolt, de Ő maga lett a válasz: Isten válasza. Évezredes próféciák benne nyertek értelmet. Immánuel - velünk az Isten! Ő a válasz Simeon karjaiban. Ő már békességet nyert, mert látta benne az üdvösséget.

Lübeckben van egy Krisztus szobor amelynek a talapzatára érdekes üzenet van írva: Ti útnak neveztek, és nem jártok rajtam, igazságnak, és nem hallgattok rám, életnek neveztek, és nem éltek általam. Vajon így van ez? Ma Ő kérdez minket. Mit felelünk neki? Uram, kihez mehetnénk, örök életnek beszéde van tenálad! Ámen.