"Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok." (Lk. 21,28)

Érdekes, hogy mennyire ellentmondásosan tudunk viselkedni az idővel kapcsolatosan. Hol azon szomorkodunk, kesergünk, hogy milyen gyorsan telnek a napok, hol azért türelmetlenkedünk, mert még nem érkezett el valaminek az ideje. Éppen ezért, hol a múltban élünk, hol a jövőbe repülünk, legalábbis gondolatban, érzéseink szárnyán, lelkiállapot szintjén. Igazából ritkán sikerül a jelen megelégedettségében vagy türelmében élni. Pedig Isten szava, a Szentírás szerint "mindennek rendelt ideje van." (Préd. 3,1)

Jézus is többször figyelmezteti türelmetlen tanítványait, hogy vannak dolgok, események, amelyeknek még nem jött el az ideje. Tanítványi, gyermeki, keresztyéni legfőbb váradalmunk, hogy e földi élet, legtöbbször nyomorúságos állapota oldódjon végre fel az örökkévaló béke örömében. Ez is el fog érkezni, olvassuk. Lesznek jelek, amelyek jelzik majd Krisztus váltságot hozó érkezését. Addig azonban a mindenkori jelenben tegyük a dolgunkat Isten szava vezetése szerint. Ma is. Ámen.