"Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved..." (Ézs. 7,4a)

Szólhat nekünk is a bátorítás, de az is lehet, hogy Isten választott embereként nekünk kell így bátorítanunk valakit, aki az állandóan kísértő döntés szorításában évődik: az erős Isten vagy a világi erő legyen a választás.

Akház királynak üzeni ezt az Úr a prófétán keresztül, akinek sok körülményt kellett figyelembe vennie. Nagy volt a nyomás rajta. Rosszul döntött. Istenünk tudja, hogy nekünk is sok körülménnyel kell számolnunk, a ránk nehezedő nyomás sokszor szinte a földbe sulykol... Ezért kell óvatosan, nyugodtan végiggondolnunk: van-e értelme félnünk, kell-e reszkessen a szívünk, amikor velünk van az Uraknak Ura, az erős Isten?

Ha könnyű lenne a döntés, akkor nem lett volna annyi bukás már az emberi történelem palettáján. Nem szabad a keresztyénségünk Olimposzán állva könnyelmű választ adnunk most magunkban, hanem sokkal inkább kérnünk kell Jézust, mint egykor a tanítványok: "Növeljed a mi hitünket." (Lk. 17,5) Ámen.