"Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre." (Lk. 15,7)

Az este egy nagyon jó film záróakkordja megható, örömet okozó gondolatokat szült bennem. Egy fiút mostoha apja minden apróbb vagy nagyobb hibáiért hét, övvel rámért ütéssel büntetett. Az édesanyja számolta az ütéseket. Megharagudott az egész világra, édesanyját is meggyűlölte, tizennégy évesen megszökött, bűnöző lett és később felnőve mostoha apját hét lövéssel megölte. Halálraítélték. Utolsó napjain, miközben kivégzésére várt, Isten angyalokat küldött hozzá, hogy megmentsék. Közbenjárásukra megtudta, hogy mostoha apja, hibáiért húsz ütést rótt ki büntetésként, de édesanyja minden alkalommal tizenhármat magára vállalt. Kivégzése előtti utolsó szavai ezek voltak: Tudom mit tettél értem anya. Köszönöm. Bocsáss meg nekem. Szeretlek. Édesanyja, fia halála után, a kérdésre, hogy mik voltak utolsó szavai a kivégzett fiának, ezt válaszolta örömkönnyek között: A legszebb szavak, amit egy anya hallhat.

Előbb vagy utóbb, de még ebben az életben, minden embernek el kellene mondania: Tudom, mit tettél értem Krisztusom. Bocsáss meg nekem Atyám. Szeretlek. Ezek a szavak okozzák a mi Atyánknak az Ő országában a legnagyobb örömet. A kilencvenkilenc juh előbb, a századik később, de eljutott arra a felismerésre, hogy Jézus a jó pásztor, aki átvezeti az övéit az örök öröm országába. Ámen.