"Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől." (Zsid. 3,12)

     Templomba készülök, és elgondolom, hogy az évek során statisztikailag kimutathatóan nagyon sokan elszakadtak a keresztyén egyháztól. Vajon Istentől is elszakadtak? Sokan állítják, hogy nem, csupán a hivatalos egyháztól szakadtak el. Ezt már csak azért sem fogadhatom el, mert tudom, hogy az igazi hit az Isten- és emberszeretet függvényében értelmezhető csupán. Létezik egyéni hit, de egyedül csak  a közösség próbaiskolájában. Ha testvéremet nem szeretem, nem állíthatom, hogy Istent szerető ember vagyok. Hol vagy Isten népe?

     Érdekes és drámai örökség az emberé: van szabad akarata, eldöntheti, hogy hová csatlakozik, és azt is, hogy honnan akar kilépni, de ugyanakkor ifjúságától fogva gonosz a szívének gondolata (Gen 8,21). Ma figyelmeztet az apostol féltő szeretettel: Ne legyen hitetlen és gonosz szíved! Ne szakadj el az élő Istentől! Elsősorban azért, mert Ő az életünk forrása. Letagadott szomjúságunk csak erősebben gyötör, vesztünket okozza, ha nem indulunk ma el a jó pásztor szavára. Ma is csendes vizekhez terelget. Kövessük Őt! Ámen.