"Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz." (Péld. 14,21)

     Gyakran hallom, hogy a dolgokat nem lehet feketén-fehéren leírni. Nincs olyan, hogy valami egyértelműen jó, más meg rossz. A kép mindig sokkal árnyaltabb. Ezért - vagy más okból - az emberek nagy része keresi az arany középutat.

     A Szentírás egyértelmű útmutatókat ad. Megmondja, mi a jó és mi a rossz. Melyik az a bizonyos keskeny, és melyik a széles út. Az emberek pedig értelmezik, magyarázzák, alkalmazzák a Szentírás tanításait.

     Amikor azt a parancsot halljuk, hogy "Ne ölj!", akkor nem azt kell kérdezni, hogy akkor most ki ne öljön, és mégis mikor szabad ölni, hanem tudomásul kell venni a tiltást. Amikor azt halljuk, hogy a felebarát megvetése vétek, ne kérdezzük, hogy "de ki az én felebarátom?" (remélem, tudjuk a választ...), hanem azon legyünk, hogy az alázatosakon könyörüljünk. Ámen.