"Elizeus így felelt a szolgájának: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!" (2Kir. 6,16)

     Tudjuk, hogy az egyes embereknek nagyon különbözik  a látása. A szobrász alakot lát ott, ahol mások tömböt; a festő színeket ott, ahol más vásznat; a szerelmes élete értelmét ott, ahol más közönséges halandót.

     Tudjuk azt is, hogy nem mindegy, mit láttatnak velünk. A kígyó kívánatos gyümölcsöt mutat Évának, a bűvész nyulat kap elő a cilinderből, a híradó háborút, halált, veszélyt közvetít.

     Ott, ahol mindenki más halálos veszedelmet lát, Isten embere látja a mentősereget. Ahogy a kőtömbben ott van a szobor, az üres vásznon a festmény, úgy áll készen mindenkor számunkra Isten szabadító, gondviselő kegyelme. Ha most nem látnánk, imádkozzunk, hogy megnyíljon a szemünk. Ha mások nem látják, imádkozzunk értük. Ámen.