"Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől?" (Ézs. 51,12a)

Valószínű, hogy sziszifuszi és a hegyi patak sebességéhez hasonló életfolytatásunk az oka annak, hogy elfelejtünk dolgokat. Egy elfelejtett számlakifizetéstől egészen az iskolában felejtett gyermekig, széles skálán mérhető feledékenységünk. Az azonban, amivel ez az ige szembesít, hiszem hogy minden bajunk forrása. Ki vagy te? - kérdezi az Úr Isten. Ő úgy látja, hogy az ember képes elveszíteni ős-identitását, ezért szembesíteni akar önmagunkkal.

Ki vagy te, akinek félelmei mögött emberek, emberi cselekedetek állnak. Attól félsz, hogy ki mit tesz vagy ki mit nem tesz érted vagy ellened. Ki vagy te, aki rövidlátó keresztyénként, nem látod a halandóság felett álló örök Istent? Aki legtöbbször csak földi sorsodat félted, és elfelejtkezel mennyei távlataidról. Ki vagy te, akinek Isten nyomatékosan kell lelkedre kösse: Én, én vagyok megvigasztalótok! Ez a nap, az a nap, amikor Isten önismeretre vezető igéje hirdettetik. Ott megtudhatod ki vagy, megerősödhetsz, abban kihez tartozol, eszedbe juttatja, hogy Ő a mi megvigasztalónk minden élethelyzetben! Ámen.